Egy edo-i poétát követünk, hogy átéljük, amit ő: 1684-ben. Matsu Bashō, a legnagyobb haiku mester, elindult otthonából, hogy felfedezze a világot. Depressziósan, magányosan indult útnak és arra várt, hogy a középkori körülményekbe hamar belehal. Ehelyett idegenekkel barátkozott össze, magához ölelte a külvilágot és megújulva tért haza. A befelé forduló költőt nyitottá és befogadóvá tette a japán vidék.
A mi történetünk ennél kicsit prózaibb előzményekre vezet vissza: Joe Cruz és Chris Burati néhány sör és egy metál show mellett beszélgettek a nagy biciklitúrákról. Japán ötlete Chris fejében fogant meg. Annak idején japán irodalmat tanult, és Bashō utazása és költészete mély nyomott hagyott benne. Joe, a tapasztaltabb bringás kijelölte az útvonalat: 800 mérföld Tokiótól – Bashō idején még Edonak hívták – Hiroshimáig, a középkori költő nyomában járva. Bryan Banducci és a fotós Parker Feierbach is csatlakozott hozzájuk: nekik köszönhetjük, hogy elmesélhetjük a történetet. Bryan Banducci beszámolója következik.
Húszkilós hátizsákokkal keltünk át a hegyeken, a legtöbb éjszakát pedig ott töltöttük, ahol éppen ért minket: mezőkön, erdőkben, parkokban kempingezve. Megálltunk fürdőkben, hogy feltöltődjünk, és visszamosolyogjunk a helyiekre. Attól a pillanattól fogva, hogy Bashō meglátta maga előtt Japánt, nem tudott másfelé nézni. Az utunk végére már mi sem akartunk.,
Bryan Banducci & Parker Feierbach
Fuji
Tokióból vonattal érkeztünk meg Fujiyoshidába, a Fuji lábánál fekvő városba, ahol elkezdődött az utunk. A kötelező jellegű kávé- és palacsintabeszerző kitérő után elindultunk. A mászás a város csendes utcáin kezdődött, pár kilométer alatt pedig a lehető legjobban levetkőztünk a hatalmas páratartalom és a forróság miatt. A legalacsonyabb sebességfokozatban is alig tudtuk tekerni megpakolt bringáinkat, de az erdőn át vezető út csodálatos látvánnyal kecsegtetett: völgyek és tavak a Fuji alatt. Hogy elkerüljük a turistabuszokat és az autókat, amit a legtöbb bringás segítségül hív, átmásztunk egy kerítésen, figyelmen kívül hagyva a túrázók aggodalmaskodását, és egy ösvényen feltekertünk a legmagasabb elérhető pontra. A célhoz közeledve a talaj porrá és vulkáni hamuvá vált. Három órával később elértük a Fujisankomitake Shrine-t büszkén, izzadtan, és immár fázva. Még volt hátra 9 óra tekerés mielőtt felverhettük volna sátrainkat egy park szélén, de először rétegesen felöltözködtünk. Megszisszentettünk egy-egy doboz kólát és lebámultunk az 1300 méteres magasságból a csendes, szinte autómentes útra.
A japán kényelmi üzletek, a konbinik, a kulináris élvezetek netovábbjai. Az előre csomagolt ételek széles választékát egy hétig tudod enni. Ezt is tettük, igy hódítottuk meg Japánt
Bryan Banducci & Parker Feierbach
Shimanami Kaido (Japán)
Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy a japán útvonalon életveszélyes lehet kerékpározni. Valójában azonban ez nincs így,hiszen a Shimanami Kaido kerékpárútját leválasztották az autós forgalomtól, így a biciklisek nyugodt és biztonságos körülmények között tekerhetnek át a monumentális hidakon és a festői szigeteken. Világszerte a legjobb 15 kerékpárútvonalba tartozik!
Katika
Inter Japán Magazin
